Hol volt, hol nem volt egyszer egy város
Autóbuszok benzinszaga meg minden, ami káros
Mégis volt egy srác, aki örömet írt bele
A házakat grafitikkel firkálta tele
Nem voltak rondák, de nem is voltak szépek
Mégis ha megállt előtte valaki órákig csak nézett
A srác telefirkálta a város falait
És ezzel még régen elindított valamit
Egy dolgot, ami mára már kultusszá vált
A városban már rengeteg ember rátalált
A srácra is rátalált de nem a város festőjei
Hanem szürke város szürke mégis szorgos rendőrei

Ez egy furcsa mese, ahol a tanúság a lényeg
Az életről haver árulkodnak a képek
Ez egy furcsa mese, ahol a tanúság a lényeg
Az életről haver árulkodnak a képek

A börtön falai között szar volt az élet
Pedig itt töltött el a srác jó néhány évet
És kiengedték ugyan de az arca maradt komor
Körülnézett az utcán de a grafitik sehol
Az ember, amit szeret a nélkül nem, élhet
Nekem a mikrofon neki a spry az élet
Ezt jól tudta mindenki bár nem értették meg
Grafitik nélkül ő semmire se megy
Akárhova nézett szürke falakat látott
Pedig ő elképzelt régen egy színes világot
Egy színes várost akart ennyi volt az egész
Mára ellepte a kosz, mint kenyeret a penész

Ez egy furcsa mese, ahol a tanúság a lényeg
Az életről haver árulkodnak a képek
Ez egy furcsa mese, ahol a tanúság a lényeg
Az életről haver árulkodnak a képek

A grafitiket a gyűlölet lemosta a falról
Eltűnt a mosoly minden egyes arcról
Az élete munkája pár pillanat alatt
Eltűnt a falról semmi sem maradt
A srác is eltűnt a város ködében
Eltűnt a srác eltűnt a sötétben
Nyoma veszett többé senki sem látta
Nem festett több grafitit semmilyen házra

Ez egy furcsa mese, ahol a tanúság a lényeg
Az életről haver árulkodnak a képek
Ez egy furcsa mese, ahol a tanúság a lényeg
Az életről haver árulkodnak a képek