Hajnalban felébredek, elgondolkodom a rémálmon
Izzad a test, nézem könnycseppeket a párnámon
Látom, persze látom, vajon hánykor mentem ágyba?
Egyedül fekszem csendben a reggelre várva
Úgy érzem magam, mint egy üres kólás flakon
Akin áttapos a sors, mert túl könnyen hagyom,
Nevezz őrültnek, a fejem úgyis bolond már
Csak egy bohóc vagyok, a világ cirkuszának porondján.
Megváltanám a planétát, ha tudnám, hogy kell megtenném,
Varázspálcát ragadnék és az ég felé emelném.
Varázsigét mormolnék, hogy csend legyen és nyugalom,
Mint egy hamvadó cigarettát, úgy taposatok agyon.
Dobjátok tűzbe, amit írtam, torzítsátok a dallamot,
De pár ezer milliméterrel még mindig előtted maradok.
Mikor vertelek én át téged, mikor dobtalak bele a sárba?
Hányszor könyörögtem neked sírva, térden állva?
Nézz rám, mond, látod már a szememben a tüzet
A tiedben csak üresség nekem betelt egy-két füzet.
Te csak nézd, csak figyeld, ahogy lángol a szemem
De, a kegyelem, kegyelem ellen persze hiába adod nekem
Nekem, nem számít a bók, a vicc vagy csak egy puszi
Hiszen kitartóbb vagyok, mint a duracel nyuszi.
Vagy ahogy egy agyturkász mondaná antiszociális vagyok
Hogy amíg a lány mással táncol, addig én egyedül iszogatok
Az alagút tetejéről nézem magasról a világot
Fülembe súgja egy hang, hogy „téged meg kibántott?”

Refr.: 2X
Nem kérdezek mást se a holnapot se a mát,
Este kelsz, és reggel mondok jó éjszakát
Húzd a paplant a szemedre, ne engedd be a fényt
vagy énekeljek neked egy reggeli mesét.

Megküzdenék a széppel, jóval, a rosszal, az ármánnyal.
Szeretek egy királylányt, aki flörtölget a sárkánnyal.
Bár szerencsés srác vagyok, van anyám, apám ilyesmi
Összehaverkodtam Istennel, engem nem hagy innen kiesni.
Van szerelmem, aki mellett ott maradok örökre,
Aki ha az arcomba is nevetne engem, az sem érdekelne.
Úgy szeretnék élni, mint a királyfi a mesében,
Másoktól nem zavartatva csendben, békességben.
Csak egy gyerek vagyok, mondjad, persze előttem van minden
Olyan dolgok várnak majd rám, amiket még nem is hittem.
Család, meg kölykök meg uniós kereset,
Meg egy ötajtós kocsi, meg vagy száz milla fedezet
A kártyámon, de nekem többet ér egy toll,
Nekem többet ér egy rím, nekem többet ér egy sor
Nekem többet ér egy lány, nekem többet ér az álom
Nekem többet ne mond azt, hogy nem azt csinálom,
Amit akarok, amit szeretek, mert csak így lehetek szabad,
Mert csak így lehet, hogy minden pillanat megmarad.
Mindenki ostobának néz, pedig én mindig mindent tudok,
Legfeljebb csendben maradok, legfeljebb csendben maradok.

Refr: 2X
Nem kérdezed mást, se a holnapot se a mát,
Este kelsz és reggel mondok jó éjszakát.
Húzd a paplant a szemedre, ne engedd be a fényt,
Vagy énekeljek neked egy reggeli mesét.

Egy kis napsütés az éjszakában, hírek vannak a népszavában
Hajnali 4 de, már kint járkál egymagába.
Lépegetés, méregetés, nem tévedés, de téved az aki azt hiszi,
A semmittevés tett olyanná amilyen lettem
Önbizalmam nincsen a hitemet elvesztetem
Amikor végre valaki számít, akkor neki nem érek semmi,
Azt mondja hogy szervusz, többet nem érdemlek csak ennyit.
Akkor rázendít egy koldus valami baromi szomorú dalra,
Aminek a refrénjét fütyülöm hazafele tartva.
Kicsit hamiskás a dallam, de nekem pont ettől tetszik,
Visszagondolok, hogy milyen mikor mellettem fekszik,
Az ágyban, vagy a székben, vagy az ölemben, vagy bárhol.
Most meg csapvizet iszok egy üres boros kannából.
Van távol egy hely, egyszer elmegyek majd arra,
Menj az óperenciához, azt ott fordulj el balra.
Küldök képeslapot mindenkinek rajta egy baromi nagy szívvel,
Ráírom a hátuljára, hogyha ráérsz, akkor hívj fel.
Itt a számom, bátran télen-nyáron, éjjel-nappal megteheted,
Ha anyám veszi fel mond, hogy a névtelent keresed.
Tálcán adom magam a világnak, hogy megsemmisítsen,
Én meggyónnám minden hibámat, de tényleg semmi sincsen.
Egyszer elloptam egy csokit, meg rózsából hat szállat,
De másnap bocsánatot kértem és visszafizettem az árat,
Az utolsó forintig, aztán eldörmögtem egy Mi atyánkat.
Most meg azon kapom magam, hogy ok nélkül kiabálok,
Azzal, akivel nem-nem, tudom, hogy nem kéne,
Akiről tudom, hogy soha, soha nem lesz vége.
Tedd félre, aki vagy, legyél túl minden hibádon,
Kell, hogy ott legyen valaki reggel, és jó éjt kívánjon.

Refr.: 5X
Nem kérdezed mást, se a holnapot se a mát,
Este kelsz és reggel mondok jó éjszakát.
Húzd a paplant a szemedre, ne engedd be a fényt,
Vagy énekeljek neked egy reggeli mesét.