Tragikus az életed és belülről vérzel
Döglesztő a meleg mégis hideget érzel
Üres már a tér nem csendülnek a harangok
nem menekülnek az emberek, el repülnek a galambok
az aluljárók mélyén a koldusok nem alszanak
a kartondobozok között értékeket tartanak
ahogy beszél velük az ember, mennyi végbement élet
nem vesznek jónéven, de mégis negismernek téged
a mosolyt az arcukon már régóta nem ismerik
szomorú az életük, de a boldogságot színlelik
pillanatnyi örömükben mindig benne marad a bánat
de ne add fel ember, rád jobb évek várnak
fennt vagy és lennt vagy ez az élet igazsága most
hiába szar egyszer tied lesz a pálma
hangok nélkül gondolkozom, hogy semmitse tudok,
nehéz az élet valakit nem vesz körbe védőburok
hogy miért éppen te? hogy miért éppen téged?
erre nem felelhetek hiába kérded
alkoholba folythatod minden szomorúságod
valaki álmod valaki valóságot látott
hát nyisd fel a szemed és nézzél fel az égre
figyel valaki téged, vedd észre végre

vedd észre végre vedd észre magad,
vedd észre végre hogy már nem hallják a szavad
vedd észre végre vedd észre magad,
vedd észre végre hogy mársemmidse marad